Szállásfoglalás / ajánlatkérés

Csapatépítő programok

CSAPATÉPÍTŐ tréning a Gemenc erdőben és az ország egész területén!

Gemenc

A Gemenc születése

Gemenc
múltjában és mai képének kialakulásában szerepet játszottak olyan kisebb vízfolyások is, mint a Sió, vagy a Sárvíz, de döntő hatása a Duna hajdani dinamizmusának, majd az ennek gátat vető emberi beavatkozásoknak volt. Korábban, a Nagyalföld területének lesüllyedése után, a Visegrádi-kapun nyugat felől érkező folyam a medence legmélyebb pontja, a Tisza-Maros szöge felé tartott. Később a Sárköz és Kalocsa vidéke erősen megsüllyedt és a Duna-Tisza közi hátság kiemelkedett. Ez a Duna folyását Dél felé fordította, és a folyó azóta is ebbe az irányba folyik. Völgye Dunaföldvártól kezdve előbb kiszélesedik, Bogyiszlónál már a 32 km szélességet is meghaladja. Ezután lassan szűkül egészen a Bátáig, ahol nem több 10 km-nél. Ebben az átlagosan 25 km széles folyóvölgyben a Duna az elmúlt évezredekben állandóan változtatta folyását. Kanyarogva, meanderezve, folyamatosan építve és rombolva járta be széles völgyét, melynek felszínét szinte méterről méterre át- és átforgatta. Szélesedő, majd túlfejlődő kanyarulatai természetes úton átvágódtak, lefűződés után holtágakká, majd belső tavakká, tóláncokká alakultak. A még zabolázatlan folyó egy dinamikus változásban lévő felszínt hozott létre, így a területen nagyon változatos élő rendszer alakulhatott ki.

A vízrendezés alapjaiban változtatta meg a helyzetet. Míg a szabályozások és gátépítések előtt a nagy áradások idején a Duna-völgy nagy része víz alá került, addig a védgátak megépítésével az ember a folyó árterét két részre osztotta: a továbbra is rendszeres elöntés alá kerülő "hullámtérre", és a gáttal védett "ármentett oldal"-ra. A védgátak megépítése óta a szűk mederbe kényszerített folyó gyorsuló sodrával folyamatosan mélyíti medrét, így átlagos vízszintje csökken. Ugyanakkor a rendszeresen elöntés alá kerülő hullámtér a medréből kilépő és lelassuló folyó által lerakott hordaléktól emelkedik, a holtágak pedig feltöltődnek. A folyó azonban természetes módon már nem kanyaroghat, így új lefűződések, holtágak a jelen körülmények között már nem keletkezhetnek. Ebben a térségben a vízszabályozási munkák kezdetei évszázadokra nyúlnak vissza. A terület mai állapotának kialakulásában közvetlen előzménynek az tekinthető, hogy a Szekszárd-Bátai Dunavédgát Társulat 1870-72 között átépítette a korábban létesített töltéseket. Ekkor a Duna jobb partján a Bogyiszló és Báta községek közötti szakaszon a gát a Kalocsai Érsekség birtokhatárán, a folyamtól viszonylag távol épült meg. Így maradhatott meg itt Európa egyik legnagyobb összefüggő hullámtere, így születhetett meg a mai Gemenc. Nemzetközi viszonylatban is kiemelkedő természeti értékének felismertével a terület 1977-ben került védelem alá Gemenci Tájvédelmi Körzet néven, majd része lett az 1996-ban létesült Duna-Dráva Nemzeti Parknak.

Gemenc, erdő, természet, kialakulása, Duna

Gemenc állatvilága

Gemenc gazdag állatvilágának létfeltételeit egyfelől a természetszerű ártéri erdők, másfelől a rendszeres áradások, illetve az azok után visszamaradó, táplálékban bővelkedő kisebb-nagyobb vízállások biztosítják. A Duna vize halban gazdag, bár a mai állapot nem hasonlítható akár a középkori, akár csak az 1900-as évek eleji forrásokban leírtakhoz. Jellemzően folyóvízi halaink többek között a kecsege (Acipenser ruthenus), a márna (Barbus barbus) és a paduc (Chondrostoma nasus), amelyek mind élet-, mind szaporodási feltételeiket megtalálják a folyóban. Fontosabbak a rendszeres elöntések a csuka (Esox lucius) és a ponty (Cyprinus carpio) számára, ugyanis ezek a fajok a Duna megfelelő időben történő áradásakor a vízzel megtelő holtágak, belső tavak sekély partmenti vizében a vízinövényzetre ívnak, majd ivadékaik is ezekben a táplálékbő vizekben nevelkednek. Sajnálatos, hogy visszaszorulóban van a compó (Tinca tinca) és a kárász (Carassius carassius) azokból a vizekből, amelyek korábban megfelelő élőhelyet jelentettek e két faj számára. Ennek oka egyrészt a Bulgáriából betelepített, hasonló élőhelyet igénylő ezüst kárász (Carassius auratus) tömeges elszaporodása, másrészt élőhelyük beszűkülése lehet.

Gyakori fajok Gemencen a kecskebéka (Rana esculenta), a vöröshasú unka (Bombina bombina) és a barna varangy (Bufo bufo), melynek rengeteg apró, vizet elhagyó példányától nyár közepén szinte mozogni látszik a föld. Elsősorban belső tavakban él a tarajos gőte és a pettyes gőte (Triturus cristatus, T. vulgaris), valamint a mocsári teknős (Emys orbicularis). Gyakori a területen a fején sárga félholddal díszített vízisikló (Natrix natrix) és a kockás sikló (Natrix tesselata), mely fajok egyedei bőséges táplálékot találnak a halban és kétéltűben bővelkedő vizekben. A felsorolt kétéltű- és hüllőfajok mind védelem alatt állnak. Gemenc több fokozottan védett madárfajnak biztosít élő-, költő- és szaporodóhelyet. Rendszeresen költ itt a fekete gólya (Ciconia nigra), amely háborítatlan erdők mélyén, rendszerint egy-egy idős tölgyön rak fészket. Jelenleg 35-40 költő pár él a területen. Szintén fokozottan védett Európa egyik legritkább ragadozómadara, a rétisas (Haliaëtus albicilla). Többnyire zavartalan erdőrészekben, elsősorban öreg fák csúcsához közel, nagy magasságokban építi hatalmas fészkét, melyet évtizedekig is használhat. A Gemencen költő párok száma 8-10-re tehető. Néha saját fészket épít, de gyakran más fajok fészkében költ a szintén fokozottan védett barna kánya (Milvus migrans). Rendszeres fészkelő a területen a kerecsensólyom (Falco cherrug). Fészket sosem épít, leggyakrabban a rétisas által épített fészekben költ.

Jellegzetes madár ezen a tájon a fokozottan védett bakcsó (Nycticorax nycticorax), melyet a népnyelv - hangját utánozva - csak "(k)vakvarjú"-nak hív. Két erdőrészben is telepekben költ a védett szürke gém (Ardea cinerea), mely költőhelyén zavarva igen lármás madár, ugyanakkor kiszáradt facsonknak tűnve órákig képes csendben, mozdulatlanul állni a vízben zsákmányra várva. Nincs nyári hangulat az énekesmadarak közé tartozó berki tücsökmadár (Locustella fluviatilis) pirregése nélkül, de jellemző fészkelő faj itt az örvös légykapó (Ficedula albicollis), a fekete harkály (Dryocopos martius) és a ragyogó kékeszöld hátú jégmadár (Alcedo atthis) is. Mind a négy faj védett. Gemenc jelentősége a madarak szempontjából a vonulás időszakában és télen is igen nagy. Az északabbról vonuló gémfélék és gólyák számára fontos táplálkozóhely a terület, és ezrével telelnek a gemenci Duna-szakaszon a récék, a ludak, a kárókatonák. Az ilyenkor tömegesen előforduló tőkés réce (Anas plathyrhynchos) és vetési lúd (Anser fabalis) mellett a mellékvizek befagytával megjelennek a kercerécék (Bucephala clangula), a védett kis bukók és nagy bukók (Mergus albellus, M. merganser). Ritka, de rendszeresen megfigyelhető például a sarki búvár (Gavia arctica) néhány egyede is.

Számos denevérfaj él állandóan az ártéren, a környező települések épületeiben élő és szaporodó fajok pedig táplálkozni járnak ide. A Gemencen élő denevérfajok megtelepedése elsősorban idős erdőállományban valószínű, ahol az öreg fákban képződött odúk kitűnő nappali szálláshelyet és szülőhelyet biztosítanak számukra. Itt él többek között a fokozottan védett pisze denevér (Barbastella barbastellus), vagy az élőhelyi feltételeit tekintve kimondottan öreg füzesekhez kötődő, szintén fokozottan védett tavi denevér (Myotis dasycneme) és a védett vízi denevér (Myotis daubentoni). Több helyütt előfordul a vízi életmódhoz alkalmazkodott, főként halakkal táplálkozó vidra (Lutra lutra). 1996 őszén megkezdődött az európai hód (Castor fiber) visszatelepítése, amely Magyarországról a XIX. század közepén pusztult ki emberi hatásra. A több mint 30 példány kihelyezését követően ma már a védett terület különböző részein élnek és szaporodnak. A zavartalanabb idős erdőkben fordul elő az éjszaka aktív vadmacska (Felis silvestris), melynek nősténye rendszerint rejtett faodvakban hozza világra kölykeit. Szintén odvakban készíti vackát a nyuszt (Martes martes), de elhagyott madárfészekben is megtelepszik. Nem védett ugyan, de az ártér állatvilágához hozzátartozik a vaddisznó (Sus scrofa) és a gímszarvas (Cervus elaphus), amely a Gemenc névnek először szerzett nemzetközi hírnevet.